2014. április 5., szombat

Little Hungary Londonban


Mivel egy éve tartó hátizsákos kirándulásom alatt elég kevés városi illetve angol időjáráshoz igazodó ruhát hurcoltam magammal, felmerült a gondolat, hogy hazaugranék pár göncért. A repjegyek árainak felmérése után ezt az ötletet elvetettem, viszont megtudtam, hogy annak, hogy Londonban lakik a magyar 20-40 éves lakosság - hasra ütök - közel negyede, több előnye is van. 

Először is magyar kaját még a legkisebb sarki boltban is lehet kapni a magyarok által preferált külvárosokban. Ahol mi lakunk, ott gyakorlatilag kitehetnénk a Little Hungary táblát. Székely rovásírással.



Felszállok a buszra, mögöttem ketten magyarul beszélgetnek. Beugrom a Tesco-ba, fél órán belül 4 magyar család halad el mellettem bevásárlókocsit tolva. Bemegyek a lengyel boltba savanyú káposztáért, mellettem valaki magyarul telefonál. Kinyitom reggel az ablakot, hogy szellőztessek, épp 3 magyar sétál el az utcán vihorászva.

A magyar boltokról nem is beszélve...



Sportszelet, krémtúró, túrórudi? Nem gond. Gyulai füstölt, erdélyi szalonna, Pick szalámi, mangalicazsír? Nem gond. Pirosarany, gulyáskrém, kókusztekercs, tarhonya, bármi. Gyakorlatilag bármi beszerezhető itt. Még angolul sem kell tudni...

Van magyar nyelvű újság. Magyar nyelvű arany oldalak. Fogorvos kéne, de nem tudsz angolul? Menj a magyarhoz! Fodrász, szabó, autószerelő? Van magyar!

Elképesztő! 

Amikor a 20-ik század elején megindult a kivándorlás Amerikába, a nagyobb kolóniák saját negyedeket alakítottak ki maguknak és zárt közösségekben éltek. Angolul sem kellett megtanulni, mert anyanyelvi környezetben tudtak dolgozni és érvényesülni. Így alakultak a ki például a kínai negyedek vagy New York-ban az olaszok Little Italy-ja. A magyarok mindig is beolvadó nép voltak. Nem tüntettünk népviseletben, nem ragaszkodtunk a saját népünkhöz. Mindig szépen beolvadtunk az új környezetbe, akár nevet is változtattunk. Ezért is fordulhat elő, hogy ismert emberek seregéről derül ki, hogy magyar származásúak (pl. Tony Curtis = Kertész Antal), csak senki nem tudta.

Sydney-ben sok magyar él, de nincs kifejezetten magyar városrész. Jó, a Bondi Beach-en sokan laknak, van magyar étterem és bolt is, de nem úgy, mint Londonban. Itt olyan kiépített a magyar élet, hogy - kis túlzással - szinte meglepődöm, mikor angolul szólnak hozzám az utcán. 


Érdekelne egy statisztika arról, hogy hány magyar él napjainkban Londonban. Szerintem az utóbbi években annyian költöztek ki, olyanok is, akik nem tipikus emigrálók (szakképzettség és/vagy nyelvtudás nélküliek), hogy elkezdődött egy magyarokra nem jellemző kolónia-építő folyamat.

Minden, de tényleg minden megoldható itt magyarul magyarokkal...

Ennek keretében fogom én is a szükséges ruháimat elszállíttatni otthonról a csomagszállító cégek egyikével. Több is van persze. Egy 20 kilós csomag Bp-London szállítási költsége 20 angol font átlagban. Háztól házig viszik, egy-két hetente járnak, van forgalmuk, van rá igény. Postával sokkal drágább lenne. És lehet, sosem érkezne meg.

Az árlista vicces. Előre szabott áron szállíttatható mosógép, plazma TV, matrac, kanapé, bicikli, téligumi szett, macska, kutya és vadászgörény. A nagymama a karosszékkel nincs felsorolva, de szerintem simán bepakolják azt is a furgonba, ha van rá igény, aztán elkötöget macskával az ölében a 26 órás út alatt! :-D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése